Mandalák

1999-ben kezdtem el mandalákat alkotni anélkül, hogy bármit is tudtam volna róluk.

A volt férjem, David akkortájt kezdett el fakivágásokból összeállított festett mandalákat faragni, és én terveztem hozzájuk a színkombinációkat. A mandalákról akkoriban még nem írtak sokat, nem adtak ki mandala-festő könyveket, csak tévés dokumentumfilmekből vagy útifotókból tudtunk róluk egy keveset.
Számunkra a mandalák a buddhizmus világához tartoztak.
Akkoriban festettem az első mandalaképemet is. Amikor később a mandalaképek fokozatosan elterjedtek a mindennapi életben, a kifestőkönyveknek és gyógyító mandaláknak köszönhetően, akkor eleinte ellenállást éreztem a festett mandalákkal való munka folytatása iránt. Egyszerűen minden túl volt mandalizálva.
Egy belülről jövő késztetés azonban a mandalák felé vonzott, és mivel mindig spontán módon festek, hagyom hadd irányítson a belső hangom és a belső hang nem hallgatott el...

2010-ben írtam zárómunkámat a művészetterápiáról és mindenekelőtt a mandalákkal való munkáról, és ennek köszönhetően kezdtem el sokkal több információt megismerni a témáról. Lenyűgözött, ahogy a mandalák megjelentek C.G. Jung életében. Ő volt az, aki miután saját magán megtapasztalta gyógyító képességüket rámutatott fontosságukra a nyugati társadalmak számára. Megértettem, miért vonzottak a mandala-képek, megértettem belülről jövő késztetésemet, és azt, hogy merre tart a mandala közepe.
Elkezdtem rendszeresen mandalaképeket használni, amikor ügyfelekkel dolgoztam, gyerekekkel és felnőttekkel is. A művészetterápiás műhely-foglalkozások keretében a brünni kórház gyermek pácienseivel elkészítettük az első szórt mandala festményeket. A mandalák a relaxációs gyakorlatok részévé váltak a gyerekek számára, segítettek nekik megnyugodni, koncentrálni. Segítettek nekik kifejezni azokat a dolgokat, amelyekről beszélniük kellett, de fogalmuk sem volt, hogyan mondják el azokat. A mandalák segítségével a kliensekkel megtanultuk megnevezni és kiengedni az érzelmeket.
Most, sok év után, amikor lezártam a mandala-ciklust, és elkezdődött a totemállatok korszaka, a kör, ami ott van a mandalákban ismét megjelent előttem a vásznon. Remélem hamarosan megmutathatom, mi van benne, és hogyan kapcsolódik ez az új kör az első mandalaképeimhez.

Mandalák és homokfestés

Éveken keresztül vettem részt egy éves rituáléban, amelyben színes homokot szórtunk egy régi brünni kőbányában található mandalára.
A leghíresebb színes homokkal szórt mandalák azokon a területeken találhatóak, ahol elterjedt a buddhizmus. Itt a szerzetesek gyakorta hatalmas alkotásokat hoznak létre, amelyeket valamely istenségnek szentelnek, hogy aztán néhány hét vagy hónap munka után elpusztítsák az elkészült mandalát, így szimbolikusan rámutatva minden földi jelenség mulandóságára;
a teremtés és a halál körforgására.

Bőség

(Eladva)

Gyönyör

(Eladva)

Szív

(Eladva)

Női univerzum

(Eladva)