Bevezetés - a feladat

2014 és 2016 között elvégeztem egy kétéves művészetfiletikai és művészetterápiai tanfolyamot. Addig is ismertem elméletben ezeket a témaköröket és volt amit alkalmaztam is magamon, de mindenfajta bizonyítvány nélkül.
Az alábbiakban egy példát szeretnék leírni egy öntapasztalási folyamatomról a tanfolyam során, mely egy ott kapott feladattal kezdődött; a „Tavasz” című kép elkészítésével. Használjunk vízfestéket, ez volt az összes utasítás. A tanfolyam tizenkét résztvevője mind teljesen másképp értelmezte a feladatot. Mindannyian más folyamatot éltünk meg.

Ez az, ami számomra egyedülállóvá teszi a művészetterápiát...

a képek, szimbólumok mindannyiunkból teljesen spontán módon bújtak elő. Egyikünk sem igyekezett a lehetséges legszebb alkotást megalkotni a Tavaszról, úgy, hogy az tanár legyen elégedett az eredménnyel.
Nem, a művészetterápia és a művészetfiletika a folyamatról, a belső folyamatról, a bensőnkről, a tapasztalatainkról szól, és ebben mindannyian eredetiek vagyunk. Nincs olyan teljesítmény vagy termék a folyamat végén, amelyet értékelni kellene, ahogy azt a művészeti és egyéb oktatásból megismertük. Nem kell félni attól, hogy elég jó leszek-e, hogy jól értékelik majd-e az alkotásomat. És ha ez a félelem megjelenne, mert igen, meg fog, mivel már gyerekkorunkban, az iskolától kezdve bennünk van, akkor a művészetterápia és a művészetfiletika a kreativitásunk gyógyításának is módja. Nem csak azt tanítja meg, hogy hogyan kapcsolódjunk önmagunkhoz, ha hajlandóak vagyunk átadni magunkat a folyamatnak. De azt is hogy, hogyan gyógyitsuk magunkat.
Van egy ismert mondás, ami erre a gyógyulási folyamatra is illik: "Minél többet teszel bele, annál többet veszel ki." Azt kell mondanom, hogy a művészetterápiában ennek az állításnak az érvényessége számomra beigazolódott.

A folyamat

Ösztönösen, anélkül, hogy ezen gondolkodtam volna, Káli istennőként (a halál, a pusztulás hindu istennőjeként, az idő és a változás uralkodójaként) kezdtem el lefesteni magam. Nagyon intenzív átalakuláson mentem keresztül, amely végül is egy még mélyebb változás kezdete volt.

A képen nagyon sötét, éjszaka van és csak a hold világít. A festményen szereplő nőnek – az „Én”-nek több keze van, akárcsak Káli istennőnek, azonban nem fegyvereket hordoz a kezeiben, melyekkel az Istennőt szokásosan ábrázolják. A saját ruhái vannak a kezeiben, amelyeket fokozatosan levesz magáról és elhajít. A folyamat során rájöttem, hogy minden darab egy-egy illúziómat, attitűdömet, kötődésemet, pszichológiai vagy fizikai függőségemet képviseli, amelyeket aztán sorban megneveztem. A végére Káli alakja szinte meztelen maradt.

Az üzenet megértése

A folyamat, azaz a festés után megbeszéltük az átélteket, leírtuk megfigyeléseinket. Ebben a szakaszban a művészetterapeuta a vezetőnk, kommunikál velünk, hogy a folyamat során átvehessük azt az üzenetet, amely eljutott hozzánk. Van, amit megértünk az alkotás során, van amit utána, és van amit csak fokozatosan, napok, hetek vagy évek alatt.

A halál és az újjászületés folyamata

A tavasz az újjászületés szimbóluma. Láthatjuk, ahogy ebben az évszakban a természet szó szerint újjászületik. De mielőtt valami újjászülethetne, először halálnak kell lennie. Ez a természetben a tél formájában jelenik meg. Ezen az úton a természet rendszeresen megmutatja nekünk az élet és a halál tökéletesen természetes ciklusait, újra és újra, körbe és körbe, a körforgást.

Egy szufi közmondás azt tanítja: "Halj meg, mielőtt meghalsz."

Életünk során, szimbolikusan újra és újra, többször is meghalunk és újjászületünk. Néha kevesebb, néha több apró halálesetnek, veszteségnek kell megjelennie az életünkben, hogy a régi élet: „a múlt” eltemethető legyen és egy teljesen új élet elkezdődhessen. Ez gyakran nagyon megerőltető és fájdalmas folyamat, melynek során megtanuljuk az alázatot, megtanuljuk, hogy minden fizikai múlandó. Megtanuljuk, hogy ne ragaszkodjunk semmihez, ami elárulhatna minket. Elengedjük azt, ami már nem használ nekünk, ami régen tetszett nekünk, de már hátráltatja a további fejlődésünket. Ami még ezután is megmaradt, de már nem egészséges, sőt mérgező számunkra; végül azt is elhagyjuk. Olyan értékrendet alakítunk ki, amelyeknek szilárd alapja van.

Az ok, amiért ezt a 2015. április 11-én festett festményt választottam első példának az újonnan elkészített weboldalamon, az az, hogy összecseng azzal a szöveggel, amit néhány napja írtam, 2024. május 5-én, vagyis kilenc évvel a festmény megalkotása után. Igen, ez egy hosszú folyamat volt, tele szimbolikus és valós halálokkal és veszteségekkel. Néha segítettem ezt a folyamatot - elengedtem, ami már haldoklott, néha a veszteség megdöbbentő volt, váratlan, mint általában az a halállal lenni szokott.

Az sem véletlen, hogy az utolsó totemállatom a kikelő tojás körül tekergő Űrkígyó (lásd Totemállatok). A most megvalósításra váró képem pedig a Pillangó, amely a lélek és a misztikus újjászületés szimbóluma. Minden festésre kerülő totemállat a megfelelő időben érkezik. Ez a folyamat is spontán és szinkronban van megszerzett tapasztalataimmal és fejlődésemmel.

Egy vers

Az alábbi szöveg a képhez hasonlóan, spontán módon, de a témát leíró előzetes instrukciók nélkül született.
Vannak szövegek, amelyeken hosszabban gondolkodok, például megjegyzéseken a festményeimhez, munkáimhoz itt az oldalon. Ez azonban egy teljesen másfajta szöveg... úgy írtam le a szavakat, ahogy eljöttek hozzám, mintha valaki diktálta volna őket, mintha nekem szóló üzenetek lennének. Ahogyan az üzenetek spontán módon tűnnek fel a képeimen, a bennük lévő szimbólumokon keresztül, ugyanúgy érkeznek hozzám az üzenetek a szavakon és az írásokon keresztül is. Hívhatjuk ezt a folyamatot ahogy akarjuk, számomra az átvett tartalom a fontos.

Az energia belül van
minden a középpontodban,
a mélybe rejtve,
a legmélyebb sötétségbe rejtve.
Erre a fényre vigyáznod kell,
maradj hű önmagadhoz.
A legnagyobb ajándék másoknak,
amikor te vagy a fény saját magadban.
Ebből fakad minden, a nyugalom, a béke és az érinthetetlenség.
A viharnak vége.
Megnézheted messziről, távolról,
minden oldalról
és új ajtókat nyit.
Ami ott vár rád, az elmondhatatlan. Ne félj álmodni.

Amiről azt hitted, hogy te vagy, vagy aminek lenned kell
az már nem érvényes.
Többé már nem fáj meghalni az olyan embereknek az életében, akik megalkották a történetedet,
rólad, nélküled,
és szövik tovább
anélkül, hogy tudnák, mit csinálnak.
Meghalni egy olyan világban, amely nem tartozik rád, felszabadulás.
Ez az ajándék a szabadság legnagyobb ajándéka, amit adhatsz magadnak.
A múlttól való megszabadulás ajándéka,
és a múlt ezáltal elveszíti az erejét.

Meztelen vagy, teljesen meztelen.