Aktív Imagináció

Az imagináció kifejezés a latin imago szóból ered, jelentése: kép, látszat, hasonmás.
Az imaginációt az ősidők óta használták a vallási vagy okkult tradiciókban és a sámánizmusban, mint eszközt az istenségekkel, démonokkal és szellemekkel való kapcsolatteremtésre. A modern pszichoterápiában a hipnózisból alakult ki a 19. század végén.

C.G. Jung (a fontos svájci pszichológus) 1916-ban mutatott rá arra, hogy az "aktív imagináció" terápiás eszközzé válhat, és a betegekkel végzett munka során is alkalmazta. Ezt a használatot azonban csak Hanscarl Leuner (jelentős német pszichiáter és pszichoterapeuta) írta le szisztematikusan, aki 1945 után különféle módszereket és elveket állított össze az aktív imagináció terápiás alkalmazásáról.

Az aktív imaginációnak két típusát különböztetjük meg. Az egyik irányított, és útmutatóra van szüksége. A másik típus nem valamilyen útmutatás alapján jön létre, hanem csak engedjük, hogy pszichikai tartalom a maga önkényes módján áramoljon.

A saját tapasztalatom

Az aktív imaginációval való első találkozásom az utóbbi, azaz a spontán típus formájában történt. Ez volt az első találkozásom az állati vezetőmmel. Teljesen váratlanul történt. Annyira erős volt, hogy meg akartam ismételni ezt az élményt, és így elkezdtem az aktív imaginációt használni a gyógyulásomhoz.

Az első közvetlen tapasztalatot a könyvekből való tájékozódás követte, az aktív imaginációt is sokat használtam az elvégzett művészetterápiás és művészetfiletikai tanulmányaim során.

Az álmokkal való munkám során is elkezdtem használni az aktív imaginációt, mely végül az öngyógyítás nélkülözhetetlen eszköze lett a számomra.

Olomoucban, a Pszichológiai és Kórpszichológiai Tanszéken a Gyógypedagógiai Karon elkészített szakdolgozatomban rögzítettem a kliensekkel végzett munkám során szerzett tapasztalataimat az aktív imagináció alkalmazásáról. Ha többet szeretne tudni, olvasson tovább. Szívesen megosztom a Fekete Párducról szóló történetemet és más gyakorlati példákat, hogyan gyógyíthatjuk magunkat aktív imaginációval, hogyan használhatjuk azt felkészülésként a további alkotómunkára.