A Börzsöny és a totemállatok
A terület nyolcvan százalékát tölgyek és bükkök borítják, rengeteg növényt, gyógynövényt találhatunk erre, nagyszámú tiszta forrás fakad itt. Amikor először kirándultunk ebben a nemzeti parkban, teljesen magával ragadott minket a szellemének ereje.
Markéta Círová
11/9/20253 perc olvasás


A Börzsöny hegység Észak-Magyarországon, a Szlovákiával határos területen, a Kárpátok belső vulkanikus övezetében fekszik.
Amikor Magyarországra költöztem, a Budapesttől délre fekvő ékkőre, Szigetbecsére, nagyon megtetszett nekem itt, főleg a Duna és a partjain terjengő hangulat miatt. Eleinte nem is hiányoztak a csehországi erdők. A Duna menti tájnak megvan a maga sajátos varázsa. Azonban egyre inkább, amikor vissza-, visszatértem Csehországba, rájöttem, hogy mennyire hiányzik egy olyan erdőben sétálni, amely néhány méter után sem ér véget.
Erre a hiányra találtam aztán orvosságot a Börzsönyben.
A terület nyolcvan százalékát tölgyek és bükkök borítják, rengeteg növényt, gyógynövényt találunk erre, és számos tiszta forrás fakad itt. Amikor először kirándultunk ebben a nemzeti parkban, teljesen magával ragadott minket a szellemének ereje. Elértünk egy kunyhót, ahol egy tábla lógott. A tábla finoman a környezet iránti tiszteletre és áhítatra szólít fel, a környezetére, mely nagy ragadozóknak ad otthont, akiket az ókori kultúrák korábban totemállatokként tiszteltek, de a középkorban széles körben üldöztek. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy a szöveg szó szerint használta a „totemállatok” kifejezést.
A Börzsönyben egy darab magányos farkas, 12 darab hiúz, sok borz, vadmacska, görény, mókus, róka, menyét, nyest, nyúl, vaddisznó, muflon, szarvas és őz, több fajta kígyó – melyek közül egyik sem mérgező, sok gyík és számos halfaj (köztük pisztráng), rengeteg fajta lepke és moly él. Az erdő baglyoknak, szirti sasoknak, uhuknak, sólymoknak, fekete gólyáknak és más madárfajoknak is otthont ad.
A totemállatok az elmúlt években váltak nagy témává számomra, amikor elkezdtem spontán módon vagy álmomban találkozni velük, és elkezdtem lefesteni őket. Amikor egy totemállatot festek, mindig érzem az energiáját. Az indiánok úgy hitték, hogy minden ember születésekor kapcsolódik a totemállatához, amely a fő vezetőjük lesz, azonban más totemállatok is megszólíthatnak minket életünk során, így kapcsolatba léphetünk erejükkel és üzenetükkel, amelyet utunk egy bizonyos szakaszában közvetíthetnek felénk. Minden totemállatnak megvannak a maga erősségei és a gyengeségei, és az állati vezetőinken keresztül megláthatjuk, mi rejtőzik bennünk. Már gyerekként is társaknak, barátoknak tekintettem az állatokat, akikkel beszélgethetek és akiket szerethetek, és úgy éreztem, hogy ők is ugyanazzal a szeretettel szeretnek engem, feltételek és játszmák nélkül.
Örömmel látom, hogyan változott az állatvilágról és a természetről alkotott felfogásunk az elmúlt években, hogyan térünk vissza a velük való kapcsolathoz. Egyre több ember nem pusztán hasznot hajtó dolognak tekinti az állatokat, hanem szövetségesnek, partnernek, barátnak. Az állatok meg tudnak nevettetni minket, felébresztik bennünk a kedvességet és a gyengédséget, szépek, erejük van felemelni a kedélyünket, és egyre gyakrabban mutatják meg viselkedésükkel, mennyire közel állnak hozzánk, hogy képesek tapasztalni és érezni. Azonban nem tudnak önállóan dönteni, nincs önreflexiójuk, mint nekünk, embereknek, nincs olyan tulajdonságuk, amely nekünk segít vad, ösztönös oldalunkat kordában tartani. Az állatok gyakran nem tudják megvédeni magukat, és amikor védekeznek, akkor sokszor veszélyesnek tartjuk őket. Hasonlóak a gyerekekhez. Meg kell védenünk őket, és tiszteletben kell tartanunk az életüket és azt a teret, amelyben élnek.
Boldog vagyok ezen a helyen, valahányszor belépek a Börzsöny erdejébe, mintha valami nagynak, erősnek, szépnek válnék a részévé, valaminek, aminek hatalma van meggyógyítani a szívünket és békét hozni a néha-néha zavaros elménkbe.